2009. június 6., szombat

"Viszlát, és kösz a halakat"

Ennek a félévnek is eljött a vége.

Az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni, nagyon jól éreztem magam végig. Rengeteg barátot szereztem a suliban és a sulin kívül.
A félév egyértelműen nem a tanulásról szólt, vettünk egy kocsit, amit tegnap el is adtunk, csináltunk vele 2 nagyobb és számos kisebb kirándulást, összesen 7000 km-t tettünk bele a 22 éves Toyotába. Voltam 1883 méteren, a világ leghosszabb alagútjában, meseszép fjordoknál, 3 méteres hóban, -20 fokban, nagy bulikban, Reel Big Fish koncerten, Dániában komppal, felvonuláson, mindezt a norvégoktól kapott rengeteg pénzből. Tökéletes helyen laktunk, Sigrid végtelenül kedves volt végig. Még vár ránk egy ebéd vele és egy vacsorával egybekötött záróbuli a franciákkal és norvég barátainkkal.

Az itt töltött 5 hónap rávilágított, hogy van még mit tanulnia Magyarországnak Norvégiától. Még visszajövök az biztos.

Köszönöm a figyelmet, holnap ilyenkor már otthon leszek ha minden jól megy!

2009. június 4., csütörtök

Utolsó előtti bejegyzés

Visszaértünk hát szombaton az utolsó nagy kirándulásról. Nagyon nagyon szép volt az egész végig! Lustaságom határtalan, így Chaosra hagyom a részletes mesélést, én nem írok most semmit, legyen mit mesélnem otthon is. :)

Úgy néz ki elkelt a kocsink, ha minden jól megy holnap megveszi valaki (ahhoz képest hogy tegnap raktuk ki a netre, ez elég jó lenne).

Jelenleg éppen beteg vagyok, a hányáson kívül minden tünettel. Jó időzítés így az utolsó hétre, igyekszem összekapni magamat a szombati búcsúbulira.

Hétfőn egyébként megmásztunk egy 1883 méter magas hegyet, 1100-ig kocsival, onnan gyalog. Bár szerintem a kocsi nehezebben bírta mint mi. :) 4-en voltunk, Chaos, Marion és Anthony (magunk között csak "Mária Antónia"). Ez a személyes rekordom eddig, egy hete csak 1500-on voltunk, ott zuhogott a hó, itt viszont ragyogó napsütés volt, le is égtünk egy kicsit.

Holnap lesz a projectünk prezentációja, 20-25 percet kell beszélnünk a semmiről.

És végül néhány kép a múlt hétről ízelítőnek:

A trollal:

1883 méteren:
Geiranger-fjord:

Geiranger-fjord 2 (az ott én vagyok jobboldalt):Sogndal közelében:
Hazaút Kongsbergbe:
Atlantic-road a nyugati parton:
Briksdalsbreen gleccser:
Kongsberg-felé a Hardangervidda-fennsík peremén:
A világ leghosszabb autós alagútja (át is mentünk rajta):

Végül pedig Miss Afrika és én:

2009. május 19., kedd

Hoppenkága

Sziasztok újra, külön köszöntöm Zsófi blogjának olvasóit is. :)

Pár órája hazaérkeztünk a dán kiruccanásból. Mi is történt:

0. nap:
Szombat lévén este buli, Majd hajnali fél 3-kor a 2 kiló csirke kisütése az útra. Tehát másnap reggel bizony nem frissen indultunk el, és ez nem sokat változott a 3 nap alatt. :)

1. nap:
Ébresztő valamikor elképesztően hajnalban ért (9 körül talán), első programpont Christelle, Max és Morten felszedése volt, így ők is meg mi is jól jártunk a kocsiúttal. Próbáltuk megtalálni a Sigrid által javasolt ingyenes parkolóhelyet valamelyik barátnőjének az udvarában, de sajnos nem sikerült, helyette még messzebb álltunk meg Oslo központjától. Behéveztünk a vasútállomásra, hogy találkozzunk a többiekkel, akik természetesen jó francia szokás szerint késtek.
Május 17-e Norvégia legnagyobb nemzeti ünnepe, nem tudom mit ünnepelnek, de Kongsbergben és Osloban is mindenki népviseletben vagy öltönyben volt. Ezen felbuzdulva vittünk magunkkal két kis norvég zászlót, amiket lelkesen lobogtattunk minden adandó alkalommal.
Tehát így indultunk neki a nagyvilágnak, 2 magyar, 1 norvég és 14 francia... Szóval óriási felvonulás volt, mindenk iskola saját fúvószenekarral járt körbe a városban. A zenekar után pedig felsorakoztak mindenhol a "Russ"-ok, akik sípokkal és persze piros gatyában ünnepelték a 3 hetes ivássorozat utolsó napját és egyben a vizsgák kezdetét. :)
Elképesztően nehéz a franciákkal, minden sarkon megálltunk pihenni és bevárni az elveszetteket. Végül azért csak sikerült elvergődnünk a hajóhoz: 11 emelet, szauna, dzsákuddzi, 4 bár, élőzene, minden mi szem-szájnak ingere.
Már a hajóra is jó hangulatban érkeztünk, és ezt a nagyjából fél/harmad árú dutyfree csak fokozta. Szerencsére első nap még nem találkoztam a "Captain Puff" nevő fantasztikus ivó játékkal, viszont a hatásával igen, amikor éppen Anthony-val beszélgettem az élet nagy dolgairól, aki egy váratlan pillanatban a képembe borított egy pohár bort. Azóta sem tudjuk miért, "akkor jó ötletnek tűnt", de másnap vett egy Tobleronét. :) Ezek után a játszóház műanyag labdáival fociztuk körbe a hajót, majd nyugovóra tértünk.

2. nap:
Reggel nyolckor egy kellemes női hang bemondta dánul, hogy már csak másfél óra van az érkezésig. Valahogy kimásztunk a hajóból és nekivágtunk Koppenhágának. Mondanom sem kell, hogy sokat nem láttunk a városból, a 17 ember 5 felé szóródott már az első órában, a franciáknak főleg az evésről szólt ez a nap. Találkoztam Zsófival, akivel letisztáztuk hogy majdnem egy éve találkoztunk utoljára, nagyon jót beszélgettünk, mesélt a dániai megpróbáltatásairól, kellemes nap volt. Mindanniyan irigykedve hallgattuk, hogy ott 4 korona egy doboz sör (nálunk meg 24 ... ). Koppenhága megint nagyon tetszett, rendkívül hangulatos város, sokféle emberrel, sokféle környékkel.
Aztán szépen visszaballagtunk a hajóhoz, kipróbáltuk a pezsgőfürdőt és a szaunát is. Ez az este még nehezebb volt mint a vasárnapi, itt már nem kerülhettük el mi sem hogy - egyenes fordításban - Paff kapitányok legyünk. Ez egy nagyon egyszerű játék, előre megmutatott mozdulatsor kíséretében kell meginni egy puhár piát. Kívülről nézve rendkívül könnyű, de amikor 10-en skandálják, hogy "Bence húzóra, húzóra" és lesik hogy mikor hibázok, akkor bizony nagyon nehéz. Negyedszerre sikerült...

3. nap (ma):
Reggel Marion-ék dörömbölésére ébredtem, hogy mindjárt megérkezünk, jólenne kikászálódni. A terv az volt, hogy kicsit körbeszaglászunk az osloi boltokban. Vettem is egy olyan dzsekit, amire már régen vágytam. És érdekes módon nagyjából az otthoni ár harmadáért...
Aztán hazagurultunk, ettünk csirkét (3 napig végig azt ettünk), most pedig neki kell állni a projectnek, mert jó lenne már túllenni rajta.


A szóbeli vizsga B lett csütörtökön (A a legjobb, F a bukás), a weblapra pedig C-t kaptunk mindketten. Még az írásbeli eredményét várjuk.
Holnap ha jó az idő, kimegyünk bárbekjúzni néhányan a tóhoz. Csütörtökön pedig már jön Chaosmama és Chaospapa, akikkel utazunk megint egy sort kicsit északabbra.

A képeket megintcsak kicsit később fogom kirakni, még be kell hajtani a franciáktól is. Meg nyilván elfelejtettem egy csomó mindent, azt majd Chaos leírja remélem. :)

2009. május 14., csütörtök

véééége, azaz most kezdődik

Ma levizsgáztunk az utolsó tárgyból is, már csak a projecttel kell szórakozni. A nap is kisütött, Chaos kockul valamit, segítettem Sigridnek egy kis kerti munkában, hétvégén bicikli, Oslo, Koppenhága, szabadság, jégkrémet eszem.

Az élet szép...